Jobb, ha itt részletesebben elemezzük a szintézist. A kénsavval való munka elkerülése érdekében jobb, ha közbenső 1-metil-1H-indazol-karboxilátot (cas 43120-28-1) találunk. Ezután az első reakció, amellyel foglalkozni fogunk - ez egy indazol-származék alkilezése. Az alkilezés poláros aprotikus oldószerben (THF, DMF) történik erős bázis (nátrium-hidrid. nátrium- vagy kálium-metilát, etilát vagy butilát stb.) jelenlétében. Ez a reakció nagyon érzékeny a vízre (tűzveszély!). A fő szabály az ideálisan száraz berendezés és a tökéletesen száraz oldószerek. A berendezéseket száríthatjuk irányított hővel (építőipari szárító), az oldószereket vízelvezető szerekkel (kalcium-klorid, magnézium-szulfát stb.). A helyiség ne legyen magas páratartalommal, ez kritikus lehet az öngyulladási reakció szempontjából. Bármilyen használt üveg, kanál, kanál legyen tökéletesen száraz, egyetlen csepp víz se legyen rajta. Magát a reakciót erős hűtéssel (jég-vízfürdő) kell elvégezni, ugyanezzel a céllal - hogy a reakció ne égjen le. Ha meggyullad, akkor úgy néz ki, mint egy vulkánkitörés. Szükség van egy tűzoltó készülékre a közelben és a tűzszövetre, hogy átfedje az oxigén hozzáférését a lánghoz. Ha megteremtettük az ideális feltételeket (megszáradt felszerelés, oldószerek, helyiség) Készen állunk a reakció elindítására. Szeretem használni DMF és nátrium-hidrid ásványi olajban. Először DMF-ben 1-metil-1H-indazol-karboxilát oldatot készítünk, majd jég-vízfürdőben hűtjük. A lombik térfogata a reakció méretezésétől függ. A lombik alakja lehet kerek aljú (ha van állványunk a lombikok tartására), lapos aljú vagy erlenmeyer, ha hirtelen kéznél van. A kerek aljú lombikban a hűtés sokkal hatékonyabb a teljes térfogatra. Állvány nélkül kézzel hűthetjük és keverhetjük a keveréket. Miután lehűtöttük a lombikot, kis adagokkal kezdjük el szórni a nátrium-hidridet az oldathoz, minden egyes hozzáadás után alaposan megkeverve, nem véve ki a hűtésből. 10 g 1-metil-1H-indazol-karboxiláthoz 2,4 g kereskedelmi forgalomban kapható nátrium-hidrid 60%-ra van szükségünk ásványolajban. A teljes nátrium-hidrid hozzáadása után levesszük a jég-vízfürdőt, és szobahőmérsékleten keverjük legalább egy órán át. Keverhetjük kézzel és mágneses keverővel is. Ez idő elteltével a lombikot a frissen elkészített jég-vízfürdőben hűtjük. Most 5-brom-1-penténre, cas 1119-51-3 (12 g 10 g indazolszármazékra) van szükségünk. Ezt folyamatos keverés és hűtés mellett cseppenként kell hozzáadni. Ehhez használhatunk fecskendőt (mindent kézzel készítve), vagy használhatunk a lombik fölé állványra rögzített csepegtető tölcsért. Az összes hozzáadás után vegyük le a hűtést és keverjük meg az éjszaka (mágneses keverőn vagy kézzel lombikban, ha nincs sitrrer). Idő után hideg vizet öntünk a lombikba. A víz mennyisége legalább kétszerese a DMF mennyiségének, jobb, mint 3-4 ekvivalens vagy több. A DMF kezdeti mennyisége abból indul ki, hogy milyen mennyiségű indazolszármazékot lehet feloldani. Optimális esetben ez 3 ekvivalens feltételesen (30 ml 10 g-nál minimális). Ezután, miután a reakcióelegyet vízzel kevertük, etil-acetáttal extraháljuk. Az etil-acetát száma az elegy teljes térfogatának legalább 30% -a. Ennek eredményeképpen 10 g lombik minimális mennyisége: 10 g indazol+30 ml DFM+10 ml pentén, 60 ml víz, 30 ml EtOAc = 150 ml lombik térfogata minimális 10 g indazolszármazékhoz. Az etil-acetátot vízzel lehet mosni, sóval telített, száraz magnézium-szulfátot a vízmaradéktól, és az oldószert elpárologtatni, hogy olajként kapjunk egy származékot. A desztillációval és annak változataival kapcsolatban külön témát hozunk létre. Ha bármilyen finomításra van szüksége a berendezésekhez ebben a szakaszban, akkor várom a kérdéseket.