https://www.cdc.gov/opioids/basics/epidemic.html
Évtizedekkel azamerikai történelem leghalálosabb kábítószer-túladagolási járványa után az emberek továbbra is nagyobb arányban halnak meg túladagolásban, mint val aha. A2017 és 2021 közötti adatok szerint az opioid-túladagolás okoztahalálesetek száma 47 600-ról 80 411-re nőtt - ez jóval több , mint a lőfegyverek vagy autóbalesetek által évente megölt amerikaiak száma . A halálesetek számának növekedése nagyrészt az olyan szintetikus kábítószerek használatának tulajdonítható, mint a fentanil , amely50-szer erősebb a heroinnál.
ACenters for Disease Control and Prevention előzetes statisztikái szerint 2022-ben közel ugyanennyi, 79 770 opioid-túladagolás okozta haláleset várható . Ugyanakkor afeketék, az amerikai indiánok és a latinok körében a túladagolások száma még gyorsabban emelkedik, ami tovább növeli a fehérek és a színes bőrűek közötti halálozási szakadékot. 2020-ban a 65 éves és idősebb fekete férfiak hétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg túladagolásban, mint az ugyanilyen korú fehér férfiak.
Az opioidoktól való függőséggel küzdő amerikaiak száma továbbra is magas. A Substance Abuse and Mental Health Services Administration legutóbbi éves tanulmánya szerint 2022-ben 6,1 millió 12 éves és idősebb ember szenved opioidhasználati zavarban, és 8,9 millióan számoltak be opioidokkal való visszaélésről az elmúlt évben.
ACenters for Disease Control and Prevention előzetes statisztikái szerint 2022-ben közel ugyanennyi, 79 770 opioid-túladagolás okozta haláleset várható . Ugyanakkor afeketék, az amerikai indiánok és a latinok körében a túladagolások száma még gyorsabban emelkedik, ami tovább növeli a fehérek és a színes bőrűek közötti halálozási szakadékot. 2020-ban a 65 éves és idősebb fekete férfiak hétszer nagyobb valószínűséggel halnak meg túladagolásban, mint az ugyanilyen korú fehér férfiak.
Az opioidoktól való függőséggel küzdő amerikaiak száma továbbra is magas. A Substance Abuse and Mental Health Services Administration legutóbbi éves tanulmánya szerint 2022-ben 6,1 millió 12 éves és idősebb ember szenved opioidhasználati zavarban, és 8,9 millióan számoltak be opioidokkal való visszaélésről az elmúlt évben.
"A legtöbb ember felépül. Ez olyasmi, amiről nem gyakran beszélünk, amikor az opioidválságról beszélünk " - mondta Sarah Wakeman, a Massachusetts General Brigham and Women's Health kábítószer-használati rendellenességekért felelős vezető orvosigazgatója.
Amikor a "legtöbb emberről" van szó, azokról van szó, akik hosszú távú gyógyszeres kezelésben (MAT) részesülnek, amelyet a kábítószer-függőség kezelésének legjobb módjának tartanak.
Ez a módszer magában foglalja a rendszeres tanácsadást és viselkedésterápiát, valamint a metadon vagy buprenorfin alapú gyógyszerek (leggyakrabban Suboxone néven ismert ) alkalmazását. Mindkét gyógyszer szintetikus opioid anyagokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák az elvonási tüneteket és a kábítószer utáni sóvárgást , és76%-kal csökkentik atúladagolás kockázatát . Egy másik, bár ritkábban használt gyógyszer a naltrexon, amely blokkolja az opioidok hatását.
.
A MAT filozófiája eltér a hagyományos rehabilitációs programoktól és a múlt században népszerű 12 lépéses programoktól. A 2000-es évek elején, amikor a buprenorfint az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal jóváhagyta , és a szövetségi törvény engedélyezte a háziorvosok számára történő felírását, a függőség kezelésének új víziója kezdett kialakulni.
Amikor a "legtöbb emberről" van szó, azokról van szó, akik hosszú távú gyógyszeres kezelésben (MAT) részesülnek, amelyet a kábítószer-függőség kezelésének legjobb módjának tartanak.
Ez a módszer magában foglalja a rendszeres tanácsadást és viselkedésterápiát, valamint a metadon vagy buprenorfin alapú gyógyszerek (leggyakrabban Suboxone néven ismert ) alkalmazását. Mindkét gyógyszer szintetikus opioid anyagokat tartalmaz, amelyek megakadályozzák az elvonási tüneteket és a kábítószer utáni sóvárgást , és76%-kal csökkentik atúladagolás kockázatát . Egy másik, bár ritkábban használt gyógyszer a naltrexon, amely blokkolja az opioidok hatását.
.
A MAT filozófiája eltér a hagyományos rehabilitációs programoktól és a múlt században népszerű 12 lépéses programoktól. A 2000-es évek elején, amikor a buprenorfint az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal jóváhagyta , és a szövetségi törvény engedélyezte a háziorvosok számára történő felírását, a függőség kezelésének új víziója kezdett kialakulni.
Agyógyszerekkel támogatott alternatív terápiák drámaian megváltoztatták a kezelés megközelítését. Ahogy Wakeman állítja, minden túladagolásos haláleset tragédiává vált, de nem azért, mert a függőség gyógyíthatatlan, hanem mert ma már léteznek hatékony kezelések.
Ennek ellenére miért nem sikerül még mindig kezelni vagy legalább lassítani az opioidválságot?
Miért van az, hogy az opioidhasználati zavarokban szenvedő emberek közül oly kevesen jutnak hozzá az olyan bizonyítékokon alapuló kezelésekhez, mint a MAT?
Társadalomként több mint száz éve tanulmányozzuk és fejlesztjük a függőség problémájának leküzdésére irányuló politikákat, rendszereket és büntetéseket, és erkölcsi kérdésként kezeljük a függőséget. Bár mostanában kezdjük közegészségügyi kérdésként kezelni, megközelítéseink és finanszírozásunk még mindig azt a felfogást tükrözi, hogy az emberek valami rosszat tesznek, és ezért súlyos következményeket kell elszenvedniük.
Ez a büntető gondolkodásmód ahhoz vezet, hogy túlzott hangsúlyt fektetünk a detoxikációra, amely Walter Lingpszichiáter és neurológus ,a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetem munkatársa szerint a legjövedelmezőbb, de legkevésbé hatékony módszer a gyógyulásra. Walter Ling kutatásai segítették az FDA-t a buprenorfin és más opioidok engedélyezésében.
Sok rehabilitációs központ azonban még mindig a detoxikációra összpontosít a gyógyszeres kezelés (MAT) helyett. Egy 2020-as, bentlakásos kezelési programokat vizsgáló tanulmány szerint csak 29%-uk kínált hosszú távú MAT lehetőséget .Míg a 2021-es tanulmány azt találta, hogy csak minden nyolcadik serdülőkorúakat kezelő központ kínál buprenorfint hosszú távú kezelésre.
Kimberly Sue orvos és antropológus , a Destruction: Women, Incarceration and the American Opioid Crisis (Nők, bebörtönzés és az amerikai opioidválság) című könyvében olyan, a Rikers Islanden bebörtönzött fiatal férfiak történetét meséli el, akiknek a családjuk hátat fordított nekik a kábítószer-fogyasztásuk miatt. Szerinte az amerikai társadalom rendkívül büntető jellegű, az embereket hibáztatja a kudarcokért, és megtagadja tőlük az egészséges élethez való jogot a drogok miatt.
A kezeléshez való hozzáállásunk nincs összhangban a tudományos ismeretekkel arról, hogy mi az igazán hatékony. Gyógyszeres támogatás nélkül az opioidfüggőség kezelése hatástalan marad. Mégis továbbra is ragaszkodunk filozófiánkhoz és ideológiánkhoz, miközben figyelmen kívül hagyjuk a tudományos bizonyítékokat. Ez tükröződik az egészségügyi rendszerrel és az olyan strukturális akadályokkal való interakciókban, mint a rasszizmus és a szegénység, ami a legveszélyeztetettebb népességcsoportok problémáit mélyíti.
Sok rehabilitációs központ azonban még mindig a detoxikációra összpontosít a gyógyszeres kezelés (MAT) helyett. Egy 2020-as, bentlakásos kezelési programokat vizsgáló tanulmány szerint csak 29%-uk kínált hosszú távú MAT lehetőséget .Míg a 2021-es tanulmány azt találta, hogy csak minden nyolcadik serdülőkorúakat kezelő központ kínál buprenorfint hosszú távú kezelésre.
Kimberly Sue orvos és antropológus , a Destruction: Women, Incarceration and the American Opioid Crisis (Nők, bebörtönzés és az amerikai opioidválság) című könyvében olyan, a Rikers Islanden bebörtönzött fiatal férfiak történetét meséli el, akiknek a családjuk hátat fordított nekik a kábítószer-fogyasztásuk miatt. Szerinte az amerikai társadalom rendkívül büntető jellegű, az embereket hibáztatja a kudarcokért, és megtagadja tőlük az egészséges élethez való jogot a drogok miatt.
A kezeléshez való hozzáállásunk nincs összhangban a tudományos ismeretekkel arról, hogy mi az igazán hatékony. Gyógyszeres támogatás nélkül az opioidfüggőség kezelése hatástalan marad. Mégis továbbra is ragaszkodunk filozófiánkhoz és ideológiánkhoz, miközben figyelmen kívül hagyjuk a tudományos bizonyítékokat. Ez tükröződik az egészségügyi rendszerrel és az olyan strukturális akadályokkal való interakciókban, mint a rasszizmus és a szegénység, ami a legveszélyeztetettebb népességcsoportok problémáit mélyíti.
Diszfunkcionális függőség
Az elmúlt két évtizedben az opioidfüggőség arca Amerikában megváltozott. A fehérek és a vidéki területeken élők körében a túladagolások drámai növekedése változást idézett elő a közbeszédben. Szakértők és politikusok a fehér munkásosztálybeliek körében a"kétségbeesés haláláról"kezdtek beszélni , ami a média figyelmét is ráirányította a problémára. Megjelent a felismerés, hogy a függőséget betegségnek, nem pedig bűncselekménynek kell tekinteni.
E gondolkodásbeli változás ellenére azonban a kezelési paradigma nem felel meg a helyzetnek. Ametadon-szabályozás korlátozza a kezeléshezvaló hozzáférést. A betegek csak szövetségileg hitelesített klinikákon juthatnak a gyógyszerhez, amelyek általában magas bűnözéssel vagy alacsony jövedelemmel rendelkező városrészekben találhatók. A klinikát naponta hosszabb ideig kell látogatniuk, mielőtt hazavihetnének egy adagot. Ez azért válik akadállyá, mert sok időt kell sorban állniuk, le kell maradniuk a munkáról és a találkozókról, és gondoskodniuk kell a gyermekfelügyeletről. Néhányan még hosszú ingázást is kénytelenek vállalni az államhatárokon átívelő munkába járáshoz.
Az elmúlt két évtizedben az opioidfüggőség arca Amerikában megváltozott. A fehérek és a vidéki területeken élők körében a túladagolások drámai növekedése változást idézett elő a közbeszédben. Szakértők és politikusok a fehér munkásosztálybeliek körében a"kétségbeesés haláláról"kezdtek beszélni , ami a média figyelmét is ráirányította a problémára. Megjelent a felismerés, hogy a függőséget betegségnek, nem pedig bűncselekménynek kell tekinteni.
E gondolkodásbeli változás ellenére azonban a kezelési paradigma nem felel meg a helyzetnek. Ametadon-szabályozás korlátozza a kezeléshezvaló hozzáférést. A betegek csak szövetségileg hitelesített klinikákon juthatnak a gyógyszerhez, amelyek általában magas bűnözéssel vagy alacsony jövedelemmel rendelkező városrészekben találhatók. A klinikát naponta hosszabb ideig kell látogatniuk, mielőtt hazavihetnének egy adagot. Ez azért válik akadállyá, mert sok időt kell sorban állniuk, le kell maradniuk a munkáról és a találkozókról, és gondoskodniuk kell a gyermekfelügyeletről. Néhányan még hosszú ingázást is kénytelenek vállalni az államhatárokon átívelő munkába járáshoz.
A metadonnal ellentétben a buprenorfin ilyen korlátozások nélkül kapható az orvosoktól és a gyógyszertáraktól. Bár a metadontúladagolás kockázata valamivel magasabb, e gyógyszer szabályozása továbbra is inkább a megbélyegzés, mint a tudományos bizonyítékok eredménye. A gyógyszert az1960-as évekbenkezdték használni azopioidfüggőségkezelésére , de a függőséget inkább bűnnek, mint betegségnek tekintő társadalmi előítéletek miatt a mainapig korlátozzák az Egyesült Államokban. Míg más országokban, például Kanadában, azEgyesült Királyságban és Ausztráliában a metadont már régóta használják és forgalmazzák orvosi környezetben.
A metadonklinikák előtti nagyon hosszú sorok a fő oka annak, hogy az emberek elutasítják az ezzel a szerrel való kezelést, vagy egyáltalán nem kezdik el azt. Az ilyen korlátozások miatt a metadont gyűlöltnek tartják a kábítószerfüggők körében David Frank, a New York-i Egyetem szociológusa szerint , aki maga is 20 éve szedi a metadont, és a gyógyulás útján van.
Az általa nemrégiben végzett kutatásban az egyik résztvevő a metadonkezelést "folyékony bilincsnek" nevezte , míg egy másik megalázó élményét osztotta meg, amikor még akkor is sorban kellett állnia, amikor kilépett a mosdóba. Frank megjegyezte, hogy a kezelés nem az emberek valódi szükségleteivel foglalkozik, hanem inkább akadályozza azok kielégítését. A legtöbb páciens nem az absztinencia vagy a függőségből való felépülés érdekében kér segítséget, hanem azért, hogy megbirkózzon a kábítószerhasználat kriminalizációjával.
A metadonklinikák előtti nagyon hosszú sorok a fő oka annak, hogy az emberek elutasítják az ezzel a szerrel való kezelést, vagy egyáltalán nem kezdik el azt. Az ilyen korlátozások miatt a metadont gyűlöltnek tartják a kábítószerfüggők körében David Frank, a New York-i Egyetem szociológusa szerint , aki maga is 20 éve szedi a metadont, és a gyógyulás útján van.
Az általa nemrégiben végzett kutatásban az egyik résztvevő a metadonkezelést "folyékony bilincsnek" nevezte , míg egy másik megalázó élményét osztotta meg, amikor még akkor is sorban kellett állnia, amikor kilépett a mosdóba. Frank megjegyezte, hogy a kezelés nem az emberek valódi szükségleteivel foglalkozik, hanem inkább akadályozza azok kielégítését. A legtöbb páciens nem az absztinencia vagy a függőségből való felépülés érdekében kér segítséget, hanem azért, hogy megbirkózzon a kábítószerhasználat kriminalizációjával.
A szolgáltatók megjegyzik, hogy a szigorú szabályozás a metadon használatának történetéből ered, amikor a metadon használata a fekete amerikaiak körében volt elterjedt. AzFDA 40 évvel azután hagyta jóvá a buprenorfint, hogy a metadon a fehéreket érintő opioidválsággal szembesült .Paul Joudry pittsburghi függőségi orvos, aki Frankkel együtt tagja a Nemzeti Metadon Felszabadítási Koalíciónak, megjegyzi, hogy a metadonnal kapcsolatos megítélés a múltban megrekedt.
A buprenorfin használata gyakoribb a fehér közösségekben, míg a metadonklinikák inkább a fekete és latinó lakosságú városrészekben találhatók. A fehér, jómódú és képzett betegek nagyobb valószínűséggel kapnak buprenorfint, míg a színes bőr űbetegeket nagyobb valószínűséggel utalják metadonklinikákra. Még ha a színes bőrű betegek kapnak is buprenorfint, akezelésük általában rövidebb.
A buprenorfin használata gyakoribb a fehér közösségekben, míg a metadonklinikák inkább a fekete és latinó lakosságú városrészekben találhatók. A fehér, jómódú és képzett betegek nagyobb valószínűséggel kapnak buprenorfint, míg a színes bőr űbetegeket nagyobb valószínűséggel utalják metadonklinikákra. Még ha a színes bőrű betegek kapnak is buprenorfint, akezelésük általában rövidebb.
A gyógyulásról alkotott elképzeléseink még mindig a függőség stigmatizált és kriminalizált történetét tükrözik. Sokan úgy vélik, hogy a buprenorfin vagy metadonhasználata a felépüléshez nem valódi felépülés, hanem csupán az egyik függőséget egy másikkal helyettesíti.
Egyes szakértők rámutatnak, hogy a kábítószer-függőség olyan módon hat a testre és az agyra, hogy a kábítószerről való leszokás után lehetetlen egyszerűen "visszaszokni". Egyeseknél a drogterápia évekig vagy akár évtizedekig is eltarthat, ami normálisnak tekinthető.
Egyes szakértők szerint a felépülés nem feltétlenül jelenti akábítószerektől való teljes elvonást. A fő cél az, hogy a betegek egészségesek legyenek, és képesek legyenek teljes életet élni. Egyesek számára ez teljes józanságot, míg mások számára mérsékelt droghasználatot jelenthet. Fontos, hogy támogassuk a betegek egyéni céljait, és segítsük őket a változások fokozatos megvalósításában.
Az olyan ártalomcsökkentő intézkedések, mint a biztonságos fogyasztási helyek, a tűcsere, a naloxon és a fentanilteszt egyre népszerűbbek a kábítószer-kezelő szolgáltatók körében. Ezek célja a kábítószer-fogyasztás káros hatásainak minimalizálása, a teljes elvonás kikényszerítése helyett. Fontos, hogy olyan megközelítéseket találjunk, amelyek minden egyes ember számára a legjobban működnek, választási lehetőséget adjunk nekik, és támogassuk őket a változás folyamatában.
Egyes szakértők szerint a felépülés nem feltétlenül jelenti akábítószerektől való teljes elvonást. A fő cél az, hogy a betegek egészségesek legyenek, és képesek legyenek teljes életet élni. Egyesek számára ez teljes józanságot, míg mások számára mérsékelt droghasználatot jelenthet. Fontos, hogy támogassuk a betegek egyéni céljait, és segítsük őket a változások fokozatos megvalósításában.
Az olyan ártalomcsökkentő intézkedések, mint a biztonságos fogyasztási helyek, a tűcsere, a naloxon és a fentanilteszt egyre népszerűbbek a kábítószer-kezelő szolgáltatók körében. Ezek célja a kábítószer-fogyasztás káros hatásainak minimalizálása, a teljes elvonás kikényszerítése helyett. Fontos, hogy olyan megközelítéseket találjunk, amelyek minden egyes ember számára a legjobban működnek, választási lehetőséget adjunk nekik, és támogassuk őket a változás folyamatában.