Marvin "Popcorn" Sutton
Expert
- Joined
- Jul 25, 2021
- Messages
- 202
- Reaction score
- 299
- Points
- 63
Az amfetamin egy népszerű kábítószer, amely világszerte széles körben elterjedt. Az amfetamin előállításához gyakori gyártási sémákat használnak. Az "utcai" amfetamin mintái eltérő minőségi összetételűek és az összetevők mennyiségi aránya eltérő. A szakértők elemezték az amfetamin szintézis ismert módszereit, és megállapították, hogy mind a fő-, mind a köztes szakaszokban melléktermékek keletkeznek a reakciók során. Az elemzést empirikusan és konkrét kémiai vizsgálatok eredményei alapján is elvégezték, amelyek tárgya az amfetamin volt. A rosszul tisztított szintézis termékek is, amelyek "utcai" készítmények, nyomokban tartalmazzák a felhasznált reagenseket és prekurzorokat, katalizátorokat. Az ilyen anyagokat "markereknek" is nevezhetjük, mert ezek egyfajta jelzők, amelyek a szakértő vegyészt a pszichotróp anyag előállításához használt konkrét módszerhez vezetik. A készítményekben található "markerek" típusa és mennyiségi tartalma nagymértékben függ a szintézis módszerétől, a kiindulási reagensek és prekurzorok arányától, forrásától és tisztaságától, a reakciók körülményeitől, valamint a tisztítás módszerétől, ha azt elvégezték. Egy ilyen kémiai vizsgálat, amelynek célja a "markerek" kimutatása a készítmények összetételében, a szakértő rendelkezésére álló különböző fizikai és kémiai elemzési módszerekkel végezhető el.
Az amfetamin szintézisének módjait tekintve meg kell jegyezni, hogy az előállításának fő prekurzorai lehetnek: fenilaceton (1-fenil-2-propanon), norefedrin, benzaldehid és benzil-cianid. Tekintsük át az alapvető szintézis sémákat ezekből a lehetséges prekurzorokból.
Az amfetamin szintézise 1-fenil-2-propanonból (fenilacetonból) elvileg kétféleképpen végezhető: a Leikart-reakcióval N-formil-amfetamin és 4-metil-5-fenil-pirimidin mint "jelölők" képződésével, valamint reduktív aminálással (katalitikus redukció fémkatalizátoron) ötféle mechanizmus szerint:
- Renay-nikkeles redukcióval bi-(1-fenilpropil-2)-amin mint "marker" képződésével;
- lúgos Urushibar katalizátorral történő redukcióval autoklávban. Jellegzetes "markerek" ebben az esetben a fenilaceton és az amfetamin kondenzációjával képződött Schiff-bázisok, az adott katalizátor használata miatt keletkező szervetlen szennyeződések. Lehetőség van a "nitropropén" és "oxim" rendszerek jeleinek megállapítására is, amelyeket a jellegzetes köztes termékekről - "markerekről" (fenilnitropropén és 1-fenil-2-propanon-oxim) neveztek el így;
- alumínium-amalgámmal történő redukcióval, "markerekkel" a nem reagált fenilaceton formájában (nagyobb mennyiségi becsléssel, mint amikor más mechanizmusokkal kapjuk). A reakciótermékekben alumínium, kloridionok és higanyionok nyomait is megtaláltuk;
- nátrium-cianoborohidriddel történő redukció, metanol- és acetátionok nyomai, amelyeket "markerként", valamint maga a reagens is kimutatott;
- redukció lítium-alumohidriddel, amelynek a reakciótermékekben lévő, nem reagált nyomai "markerek" lehetnek. Az e séma szerint szintetizált "utcai" amfetaminban hidroxilamin és 1-fenil-2-propanon-oxim és acetátionok nyomai is kimutathatók.
Az amfetamin benzaldehidből történő szintézisei az Henri-reakción, egy aldehid és egy nitroalkán közötti aldol-típusú reakción alapulnak, így a fő "markerek" bennük a redukciós termékek (béta-hidroxinitro-vegyületek) és a nitroalkének mint melléktermékek (különösen aromás aldehidek használata esetén). A reakciók négy fő mechanizmus szerint mehetnek végbe:
- Lítium-alumohidrid redukció. "Markerek" a 2-nitro-1-fenilpropén, nitroetán, pentilamin, dietil-éter és izopropanol nyomai, valamint a szulfát- és tartarátionok jelenléte. Fontos megjegyezni, hogy ennél a szintézisnél a főtermék hidroklorid formájában keletkezik;
- redukció Reney-nikkel. "Markerek" a benzalgid, a nitroetán, a butilamin, a 2-nitro-1-fenilpropén nyomai és a megnövekedett nikkeltartalom;
- visszanyerés nátrium-amalgámmal. "Markerek" - benzalid, nitroetán, butilamin, 2-nitro-1-fenilpropén nyomai, a végtermék megnövekedett nátriumtartalma;
- redukció az elektrokémiai cellában, nyomokban benzalimid, pentilamin, nitroetán, 2-nitro-1-fenilpropén, 1-fenil-2-nitropropén, dimetil-keton, "markerként" acetát-, foszfát- és szulfátionok jelenléte mutatható ki. A végtermék az amfetamin-foszfát.
Az amfetamin szintézise norefedrinből három mechanizmus szerint megy végbe:
- Hidrogén-jodid-savval és vörös foszforral történő reakcióval, a jodidionok és a foszfor nyomai a "markerek". Az amfetamin-hidroklorid kristályosodási szakaszát az aceton és a kloridionok nyomai jellemzik;
- az egylépéses Burch-féle redukciós reakció szerint exoterm robbanásszerű reakcióval, ennek a tényezőnek ellenére a végtermék meglehetősen tiszta. A termékekben olyan "jelölőanyagok", mint az efedrin (pszeudoefedrin), nátrium (lítium) nyomai is megtalálhatók;
- tionil-klorid és norefedrin reakciójával, amelyek nyomokban "markerek" lehetnek, valamint nyomokban izopropil-éter, 2-amino-1-klór-1-fenilpropán és palládium.
Az amfetamin benzilcianidból történő szintézisének "jelzői": a reakciókban és oldószerekben részt vevő anyagok nyomokban lévő mennyiségei benzilcianid, magnézium, tetrahidrofurán, diklórmetán, szulfátionok jelenléte.
Meg kell jegyezni, hogy a "markerek" kimutatásának sikere az "utcai" amfetaminban számos tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabbak: a szintézis során használt reagensek tisztasági foka, a laboratórium felszereltsége és a pszichotróp anyagot előállító vegyész tapasztalata.
Így a kémiai vizsgálat részeként a jellegzetes "markerekre" kapott analitikai adatok felhasználásával lehetővé válik az "utcai" amfetamin szintézisének konkrét módszertanának megállapítása.
Az amfetamin szintézisének módjait tekintve meg kell jegyezni, hogy az előállításának fő prekurzorai lehetnek: fenilaceton (1-fenil-2-propanon), norefedrin, benzaldehid és benzil-cianid. Tekintsük át az alapvető szintézis sémákat ezekből a lehetséges prekurzorokból.
Az amfetamin szintézise 1-fenil-2-propanonból (fenilacetonból) elvileg kétféleképpen végezhető: a Leikart-reakcióval N-formil-amfetamin és 4-metil-5-fenil-pirimidin mint "jelölők" képződésével, valamint reduktív aminálással (katalitikus redukció fémkatalizátoron) ötféle mechanizmus szerint:
- Renay-nikkeles redukcióval bi-(1-fenilpropil-2)-amin mint "marker" képződésével;
- lúgos Urushibar katalizátorral történő redukcióval autoklávban. Jellegzetes "markerek" ebben az esetben a fenilaceton és az amfetamin kondenzációjával képződött Schiff-bázisok, az adott katalizátor használata miatt keletkező szervetlen szennyeződések. Lehetőség van a "nitropropén" és "oxim" rendszerek jeleinek megállapítására is, amelyeket a jellegzetes köztes termékekről - "markerekről" (fenilnitropropén és 1-fenil-2-propanon-oxim) neveztek el így;
- alumínium-amalgámmal történő redukcióval, "markerekkel" a nem reagált fenilaceton formájában (nagyobb mennyiségi becsléssel, mint amikor más mechanizmusokkal kapjuk). A reakciótermékekben alumínium, kloridionok és higanyionok nyomait is megtaláltuk;
- nátrium-cianoborohidriddel történő redukció, metanol- és acetátionok nyomai, amelyeket "markerként", valamint maga a reagens is kimutatott;
- redukció lítium-alumohidriddel, amelynek a reakciótermékekben lévő, nem reagált nyomai "markerek" lehetnek. Az e séma szerint szintetizált "utcai" amfetaminban hidroxilamin és 1-fenil-2-propanon-oxim és acetátionok nyomai is kimutathatók.
Az amfetamin benzaldehidből történő szintézisei az Henri-reakción, egy aldehid és egy nitroalkán közötti aldol-típusú reakción alapulnak, így a fő "markerek" bennük a redukciós termékek (béta-hidroxinitro-vegyületek) és a nitroalkének mint melléktermékek (különösen aromás aldehidek használata esetén). A reakciók négy fő mechanizmus szerint mehetnek végbe:
- Lítium-alumohidrid redukció. "Markerek" a 2-nitro-1-fenilpropén, nitroetán, pentilamin, dietil-éter és izopropanol nyomai, valamint a szulfát- és tartarátionok jelenléte. Fontos megjegyezni, hogy ennél a szintézisnél a főtermék hidroklorid formájában keletkezik;
- redukció Reney-nikkel. "Markerek" a benzalgid, a nitroetán, a butilamin, a 2-nitro-1-fenilpropén nyomai és a megnövekedett nikkeltartalom;
- visszanyerés nátrium-amalgámmal. "Markerek" - benzalid, nitroetán, butilamin, 2-nitro-1-fenilpropén nyomai, a végtermék megnövekedett nátriumtartalma;
- redukció az elektrokémiai cellában, nyomokban benzalimid, pentilamin, nitroetán, 2-nitro-1-fenilpropén, 1-fenil-2-nitropropén, dimetil-keton, "markerként" acetát-, foszfát- és szulfátionok jelenléte mutatható ki. A végtermék az amfetamin-foszfát.
Az amfetamin szintézise norefedrinből három mechanizmus szerint megy végbe:
- Hidrogén-jodid-savval és vörös foszforral történő reakcióval, a jodidionok és a foszfor nyomai a "markerek". Az amfetamin-hidroklorid kristályosodási szakaszát az aceton és a kloridionok nyomai jellemzik;
- az egylépéses Burch-féle redukciós reakció szerint exoterm robbanásszerű reakcióval, ennek a tényezőnek ellenére a végtermék meglehetősen tiszta. A termékekben olyan "jelölőanyagok", mint az efedrin (pszeudoefedrin), nátrium (lítium) nyomai is megtalálhatók;
- tionil-klorid és norefedrin reakciójával, amelyek nyomokban "markerek" lehetnek, valamint nyomokban izopropil-éter, 2-amino-1-klór-1-fenilpropán és palládium.
Az amfetamin benzilcianidból történő szintézisének "jelzői": a reakciókban és oldószerekben részt vevő anyagok nyomokban lévő mennyiségei benzilcianid, magnézium, tetrahidrofurán, diklórmetán, szulfátionok jelenléte.
Meg kell jegyezni, hogy a "markerek" kimutatásának sikere az "utcai" amfetaminban számos tényezőtől függ, amelyek közül a legfontosabbak: a szintézis során használt reagensek tisztasági foka, a laboratórium felszereltsége és a pszichotróp anyagot előállító vegyész tapasztalata.
Így a kémiai vizsgálat részeként a jellegzetes "markerekre" kapott analitikai adatok felhasználásával lehetővé válik az "utcai" amfetamin szintézisének konkrét módszertanának megállapítása.
Last edited by a moderator: