Egy új, Janica A. Adams és társai által jegyzett tanulmány rávilágított a fertőző endokarditis (IE) növekvő aggodalmaira a kábítószert injekciózó nők (WWID) körében. A kanadai öt kórházban végzett retrospektív kohorszvizsgálat a kábítószert injektáló nők hosszú távú túlélési eredményeit vizsgálja a férfiakhoz képest, és olyan riasztó felismeréseket tár fel, amelyek átformálhatják a közegészségügyi válaszokat erre a növekvő problémára.
A tanulmányt az opioidjárvány közegészségügyre gyakorolt mélyreható hatása motiválta. Az injekciós kábítószer-használat megugrása hozzájárult az IE, a szív belső bélésének és a billentyűknek a fertőzésével járó esetek növekedéséhez, amely kezeletlenül súlyos szövődményekhez és halálhoz vezethet. Bár az intravénás kábítószer-fogyasztók globális populációjának körülbelül egyharmadát a nők teszik ki, klinikai jellemzőik és a kábítószer-fogyasztás szövődményeivel, például a fertőző endokarditisszel kapcsolatos kimenetelük kevéssé dokumentált.
Az egyik kiemelkedő eredmény az, hogy a vizsgálatban az IE-ben szenvedő kábítószer-fogyasztók több mint felét (51,2%) nők teszik ki - annak ellenére, hogy a teljes kábítószer-injektáló populáció egyharmadát teszik ki. Ez a statisztika kritikus kérdéseket vet fel a nők sebezhetőségével kapcsolatban az injekciós kábítószer-használat összefüggésében.
A tanulmány azt is megállapította, hogy az IE-ben szenvedő nők fiatalabbak voltak, mint férfi társaik: a férfiak átlagéletkora 31,5 év volt, míg a férfiaké 38,5 év. Riasztó, hogy a nők egy része terhes volt a diagnózis felállításakor, de csak kevesen használtak dokumentáltan fogamzásgátlót.
A kutatás rávilágít a városi és a vidéki területek közötti jelentős különbségre az eredményekben. A városi területeken élő nőknél magasabb volt a halálozási arány a vidéki régiókban élőkhöz képest. A tanulmány szerint a városi környezetben a nők fokozott kockázatoknak vannak kitéve, mint például a hajléktalanság, az erőszak és a nem megfelelő szociális támogatás, ami ronthatja a fertőző endokarditiszben szenvedők prognózisát. Ezzel szemben úgy tűnt, hogy a vidéki nők jobban boldogulnak, ami valószínűleg az erősebb közösségi kötelékeknek és a bizonyos esetekben könnyebben hozzáférhető egészségügyi ellátásnak köszönhető.
Az egyik kulcsfontosságú megállapítás a kábítószer-használati zavar (SUD) tanácsadásának hatása a hosszú távú eredményekre. Azok a nők, akik fekvőbeteg-ellátásban részesültek SUD-tanácsadásban, jobb túlélési arányt mutattak azokhoz képest, akik csak ambuláns beutalót kaptak, ami arra utal, hogy a kórházi kezelés során nyújtott azonnali és erőteljes függőségi támogatás jelentősen javíthatja e betegek prognózisát. Ez a megállapítás összhangban van a korábbi kutatásokkal, amelyek azt mutatják, hogy a folyamatos opioidhelyettesítő terápia és más ártalomcsökkentő beavatkozások hatékonyan javítják a kábítószer-használati szövődményekkel küzdő egyének hosszú távú túlélését.
A jobb oldali szívfertőzések gyakoribbak voltak a nőknél, ami alacsonyabb rövid távú halálozáshoz vezetett a bal oldali fertőzésekhez képest, amelyek általában súlyosabbak. Hosszabb távon azonban a tanulmány megállapította, hogy az általános halálozási arány mind a férfiak, mind a nők esetében magas maradt, és az IE-ben szenvedő kábítószer-fogyasztók közel fele öt éven belül meghalt. Ez a megdöbbentő statisztika hangsúlyozza, hogy sürgősen szükség van jobb addiktológiai ellátásra, korábbi beavatkozásra és hosszú távú egészségügyi szolgáltatásokra a kábítószerfüggők, különösen a nők számára.
A szerzők olyan átfogóbb ártalomcsökkentési stratégiák mellett érvelnek, amelyek a WWID egyedi szükségleteire szabottak, beleértve a reproduktív tanácsadást és a fogamzásgátláshoz való jobb hozzáférést. Mivel a vizsgálatban részt vevő nők mindössze 5,5%-a használt dokumentáltan fogamzásgátlót, egyértelmű, hogy a reproduktív egészségre való nagyobb hangsúlyt kell helyezni e veszélyeztetett populáció esetében. A tanulmány arra is rávilágít, hogy a városi területeken, ahol a WWID esetében nagyobb a halálozási kockázat, nagyobb egészségügyi ellátásra és szociális támogatásra van szükség.
E kutatás következményei széleskörűek. Nemcsak azt hangsúlyozza, hogy a fertőző endokarditis aránytalanul nagy terhet ró a kábítószerrel intravénásan élő nőkre, hanem azt is kiemeli, hogy az olyan személyre szabott beavatkozások, mint a fekvőbeteg-gyógyintézeti szerhasználati tanácsadás és a reproduktív egészségügyi ellátás jelentősen javíthatják az eredményeket. Mivel az opioidválság továbbra is milliókat érint világszerte, az ehhez hasonló eredmények kulcsfontosságúak lesznek a jövőbeli közegészségügyi politikák irányításához.
Aki a teljes tanulmányt szeretné elolvasni, az a következő linken olvashatja: JAMA Network Open Article (clearnet).
Ha érdeklik az ilyen jellegű publikációk, kérjük, reagáljon és hagyjon megjegyzéseket. Ez jelzés lesz számomra a folytatáshoz.
